A Reiki gyökerei a 19. század végi Japánba nyúlnak vissza, ahol Mikao Usui (1865-1926) alapította meg ezt az egyedülálló energiagyógyító rendszert.

Usui, aki spirituális és vallási tanulmányokat folytatott, egy belső késztetésre válaszul kereste a módszert, amely nemcsak lelki felemelkedést, hanem gyógyító erőt is hordoz magában.

Kutatásai során különböző ősi filozófiákra és tanításokra, például buddhista és sintoista hagyományokra támaszkodott.

1922-ben Usui egy jelentős spirituális tapasztalásban részesült a Kurama-hegyen, ahol egy 21 napos meditáció és böjt után megtapasztalta azt az univerzális energiát, amit később Reiki néven ismert meg a világ.

Ekkor született meg a Reiki rendszer, amely az univerzum energiáját hívja segítségül a test és a lélek gyógyításához.

Usui e tapasztalására alapozva fejlesztette ki a Reiki gyakorlását, és ennek tanítását is megszervezte, hogy mások is hozzáférhessenek ehhez a módszerhez.

Miután 1922-ben megalapította a Reiki Központot Tokióban, Usui számos tanítványt képzett, akik továbbadták tudását. Egyik leghíresebb tanítványa Chujiro Hayashi volt, aki szintén jelentős szerepet játszott a Reiki rendszerének terjesztésében.

A Reiki Nyugatra való eljutása Hawayo Takata-nak köszönhető, egy hawaii származású nőnek, aki Hayashi tanítványaként sajátította el a Reiki művészetét.

1937-ben Takata visszatért Hawaiira, és megkezdte a Reiki tanítását, ezáltal elindítva az energiagyógyítás világméretű terjedését.

Azóta a Reiki több millió ember számára vált elérhetővé, és mára a stresszkezelés és a belső egyensúly megteremtésének egyik elismert eszköze lett.”